Hétvégi fotósétánk a hideg és meleg színárnyalatok játékának kíséretében telt. A kékes havon úgy játszottak a sárgás napsugarak, mint megannyi táncoló fényszikra egy fehér paplanon. Az ég ragyogott, a fák ágai domborműként rajzolódtak ki az égbolt ölelő hátteréből. A januári, talán ingerszegénynek hitt környezetben megannyi meglepetés várt…
Szinte mindig plusz kihívást jelent a fotóséta tizenévesekkel. Külön izgalom, vajon mennyire adják át magukat a feladatnak, hogyan nyílnak meg, miként fejeződik ki egyéniségük a fényképek által, milyen szavakat használnak a képleírásnál és hogyan kommunikálnak.
Maja eleinte óvatosan, majd egyre nagyobb odaadással készítette felvételeit. A csípős hideg ellenére kitartóan kereste a részleteket és szemlélte ugyanakkor a helyszín egészét is. Változatos fotóival mintha magát a körülményeket festette volna le, megörökítette a barokk stílusú palotát, a piros bogyós növényeket és a hóba rajzolt virágot.
Maja (13 éves) véleménye a szubjektív fotósétáról:
„Nekem nagyon tetszett, hogy én választhattam a helyszínt. Jó volt, hogy el volt engedve a kezem, és azt fotózhattam, ami nekem tetszik. Azt tanultam, hogy egy fotó sokat elmond a fotósról!”
